Mindennap ugyanazt érzem,
Leragadtam, soha nem tudok változtatni.
Beszorultam egy fekete burokba,
Kiköpött olyan, mint egy üres szoba.
De tényleg megérte?
Tényleg ezt érdemeltem?
Ez történik, mikor bántasz,
Kivágsz egy darabot a szívemből.
Élőhalott vagyok,
Egyedül csak akkor érzem, hogy élek,
Mikor eljátszom, hogy halott vagyok.
Nem éltem az életem,
Nem éltem szerelemben,
Csak egy madár szemével láttam,
Fentről, a felhők közül.
Élőhalott vagyok, halott.
Beburkoltam a szívem,
Várom, hogy az életem elkezdődjön,
De soha nem jön.
Ezen a téren, ha eljön az est,
Állandóan elégedetlen vagyok.
Egy üres életre várakozva,
Majd szótváltunk a holdfényben, fényben.
Élőhalott vagyok,
Egyedül csak akkor érzem, hogy élek,
Mikor eljátszom, hogy halott vagyok.
Nem éltem az életem,
Nem éltem szerelemben,
Csak egy madár szemével láttam,
Fentről, a felhők közül.
Élőhalott vagyok, halott.
Visszafekszem a csillogó ködbe,
És azokra a férfiakra gondolok,
Akikkel csókolózhattam.
Nem éltem az életem,
Nem voltam szerelmes,
Csak körülötted forognak a gondolataim.
Élőhalott vagyok,
Egyedül csak akkor érzem, hogy élek,
Mikor eljátszom, hogy halott vagyok.
Nem éltem az életem,
Nem éltem szerelemben,
Csak egy madár szemével láttam,
Fentről, a felhők közül.
Élőhalott vagyok, halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése