Kihúználak a tűz fogságából,
És mikor árnyékban állnál,
Megnyitnám az felhőket.
Neked adnám minden áhítatomat
A végsőkig.
És sosem lennél elfeledve
Az én oldalamon.
Nincs szükségem erre az életre.
Csak szükségem van…
Semmim sem maradt, amiért élhetnék,
De még a halálra sem találtam okot,
De mikor az akasztófánál állok
Én leszek a középpontban az égen.
Mert nem érdekel merre visznek meghalni,
Túl fogom élni.
És sosem leszek elfeledve
A te oldaladon.
Mert nincs szükségem erre az életre
Nekem csak szükségem van...
...Valakire, akiért az életemet adhatom.
Valakire, akiért sírhatok,
Mikor magányos vagyok.
Valakire, akiért meghalhatok,
Valakire, akiért sírhatok,
Mikor magányos vagyok.
Mikor a tűzben állok,
Szembenézek vele,
És tudatom az ördöggel,
Hogy elég bátor voltam a halálhoz.
És nincs pokol, amit megmutathatna nekem,
Ami mélyebb lenne a büszkeségemnél.
Mert sosem leszek elfeledve,
Örökké harcolni fogok.
És nincs szükségem erre az életre,
Csak szükségem van…
...Valakire, akiért az életemet adhatom.
Valakire, akiért sírhatok,
Mikor magányos vagyok.
Nincs szükségem erre az életre,
Csak szükségem van…
...Valakire, akiért meghalhatok,
Valakire, akiért sírhatok,
Mikor magányos vagyok.
"Ne ballagj csöndben amaz éjszakába.
Tombolj, dühöngj, ha jő a fény halála."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése