Te és én összetartozunk,
Mint ahogy a lélegzethez is szükség van levegőre.
Mondtam már, ha hívnál,
Rohannék hozzád hegyen-völgyön át.
Te és én, mindig ugyanarra gondolunk,
És a szívünk is egyformán dobog.
Azt mondják, minden okkal történik.
Egyszerre lehetsz lúzer, és ugyanakkor valakinek mégis tökéletes.
Valaki, aki akkor is melletted van, mikor darabokra hullasz szét,
Ő mutatja majd neked a sötétségből kivezető utat.
Ó, ezek mi vagyunk!
Te és én ugyanazokat a fényeket keressük,
Kétségbeesetten kutatjuk a gyógyírt erre a betegségre.
Nos, olykor jobb napjaink vannak,
De semmitől sem félek amíg velem vagy.
Azt mondják, minden okkal történik.
Egyszerre lehetsz lúzer, és ugyanakkor valakinek mégis tökéletes.
Valaki, aki akkor is melletted van, mikor darabokra hullasz szét,
Ő mutatja majd neked a sötétségből kivezető utat.
Azt mondják, minden okkal történik.
Egyszerre lehetsz lúzer, és ugyanakkor valakinek mégis tökéletes.
Valaki, aki akkor is melletted van, mikor darabokra hullasz szét,
Ő mutatja majd neked a sötétségből kivezető utat.
Ó, ezek mi vagyunk!
Te és én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése